Kisfalusi élet

Személyes blogot szeretnék írni, a tapasztalataimat, napjaimat, véleményemet kívánom kifejteni, azt a környezetet bemutatni, amiben élek és felnőttem.

Nyugis hétvége

Sziasztok drágáim!

Már megint itt tartunk, hogy eltelt egy újabb hét és kezdődik az új. Na de szomorkodásra semmi ok, új kihívás.

A csütörtök elég korán kezdődött, persze már fel voltam 6-tól. De 6:15-kor jött egy telefon, hogy ha Életem megy dolgozni, vigyen magával és adjon le Mamánál, segítsek neki csomagolni a húst. Na a telefon másik végén mondanom sem kell Keresztapu volt. Mondtam, hogy nem megy, de lent leszek, mert megy az Otp-be. Így gyorsan felöltöztem, az állatokat elláttam, a kolbászokat pedig gyorsan széthordtam, akinek kellett, a többit pedig anyára bíztam. Aztán indultunk is. 10 órára elintéztük a csomagolni valót, Életem is elintézte az Otp-t, ami nem volt egy egyszerű eset. Azt tudni kell, hogy személyi kölcsönünk van az Otp-nél. Na most megcsúsztunk a szeptemberi törlesztő részlettel, hát van ez így. Majd miután felraktuk a pénzt, ők nem a szeptemberit, hanem egyenesen az októberit vonták le. Majd csak hívogattak, levelet küldözgettek. Miután már ismét fel volt téve a számlára a szeptemberi törlesztő részlet, még mindig csak hívogattak. Végül kiderült, hogy 1532 Ft miatt kellett bemenni a fiókjukba, mert azt külön engedély nélkül nem tudják levonni a kártyáról. A legjobb az volt, hogy miután haza értünk ismét jött a telefon tőlük, hogy a tartozást rendezni kéne. Életem ezért megtartotta a felvilágosítást, hogy ez már megtörtént. Tehát elmondhatjuk, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Na ezt követően elmentünk Balassagyarmatra, mert Életem hivatásos jogosítványt akar szerezni, és erre most van egy ingyenes lehetőség, így hát miért ne. Ki kellett tölteni egy papírt, majd befizetni egy vizsgadíjat, amit a sikeres teljesítés után visszatérítenek, és ennyi volt. Majd mondták, hogy amit korábban csináltak orvosi vizsgálatot, vinni kell a vizsgára. Nahát haza érve lázas keresésbe kezdtünk, majd mikor sehol nem találtuk, megbeszéltük, hogy nincs más újat kell csináltatni, vagy a másolatot kell elkérni. Így másnap Életem hívta is őket, hogy ez történt. Mondták, hogy a másolat nem lesz jó, így újat kell csináltatni. Később telefonáltak, hogy nem kell, mert hogy az eredeti náluk maradt. Szóval megkönnyebbültünk, hogy legalább ezért nem kell pénzt kiadni. A pénteki napon egyébként semmi érdemleges nem történt. Életem dolgozott, én pedig itthon a tételírásba vetettem magam.

Szombaton nagy pakolásba kezdtünk a garázsban, mert anya hozta a káposztát, amit majd gyalulni akar. Ezért annak helyet kellett csinálni. Így a kisgarázsból a nagy garázsba átköltöztettük a disznóvágós dolgaimat, annak a helyén pedig meg lett a káposzta helye. Miután a káposzta is megérkezett becses helyére, belekezdtünk Testvéremmel és Sógorommal a fapakolásba. És igazából ez a nap ennyiben ki is merült.

A vasárnap elég lustálkodós nap volt. A délelőtt semmit nem csináltunk, majd meglátogattuk Életem anyukáját, mert a névnapja volt. Ebédeltünk, majd megbeszéltük, hogy az egyik unokatesómnak veszünk valamit, mert a születésnapja volt már egy hónapja és még nem köszöntöttük fel. Na ez az ajándék kimerült egy bonbonban meg némi pénzben. Haza felé menet meglátogattuk Mamát és Keresztaput, némi beszélgetés után unokatesómat ejtettük útba és aztán hazajöttünk. Szóval azt lehet mondani, hogy ez a nap elég haszontalanul telt el. De ilyennek is lenni kell.

Most pedig kezdődik a hét, itt van hétfő reggel, tele vagyok tettvággyal, az állatok már kint vannak. Írtam nektek is, a szobában összepakoltam, kiszellőztettem. Jöhet a boltba a séta a kutyámmal, reggeli, aztán vessük bele magunkat a feladatokba.

Szép napot Nektek!

Puszi-pacsi

Az egyetemen

Na drágáim!

Pár napja megint csak nem írtam. Na de sebaj. A hétvége eltelt a szokásos rendben. Bár a rendet megtörte, hogy szombaton az egyetemen voltam. Azonban nem volt igazán értelme, ugyanis az előadást nem igazán lehetett érteni. Szóval egy felesleges út volt. Többet ért volna, ha otthon tanulok. Vasárnap volt egy kis hasmenésem, meg nem is igazán éreztem rá késztetést, hogy bármit is csináljak. De azért a Grace klinika maraton közben kötöttem.

El ne felejtsem megemlíteni, hogy jövő májusban esküvőre vagyunk hivatalosak. Életem húga megy férjhez. Elég nagyszabású lesz, szóval gyűjthetünk, de ez legyen a legkevesebb.

A hétfő tétel írással telt. Kedden, vagyis tegnap pedig disznóvágás volt. Délután pedig életemet elküldtem angol órára, mert ha le akar érettségizni, bizony hogy tanulni kell, akármennyire is nehezére esik. Bár az óráról mindig örömmel jön ki, tetszik neki, csak elindulni nehéz.

Ma pedig ismét jönnöm kellett az egyetemre. A tanárommal kellett megbeszélnem az évfolyamdolgozati témát. Délre kellett jönnöm, aztán majd 4-kor kezdődik az órám. Addig abban a cirka 4 órában ellézengek a könyvtárban, igyekszem anyagot gyűjteni, na meg persze írok egy blogbejegyzést. Itt a könyvtárban ugyanis kellemes meleg van. A kinti hőmérséklet elég fagyos már. De ennek van itt az ideje. Na szép napot nektek!

 

puszi-pacsi mindenkinek

Két hét telt el

Sziasztok Drágáim!

Elég sok időt hagytam ki, amire nincs mentség. Igazából elfoglalt voltam, de hát azért csak lehetett volna 5 percem, hogy írok nektek. Szégyellem is magam. Na de most itt vagyok. Nem fogom részletezni az elmúlt két hetet, nem is tudnám, sokszor este, mikor a napomat gondolom végig, még az is problémát okoz. Történtek a szokásos dolgok, disznót vágtam, hurkát csináltam, füstöltem, tanultam, tételt írtam.

Volt ugye már a mindenszentek is. Ez egy elég fájó nap, ugye bár édesapám már nincs köztünk. Ahogy itt falun mondják fájdalmas halott, mert fiatalon halt meg, mindössze 42 évesen. Erre használják ezt a jelzőt. Az öregek halálába beletörődnek az emberek könnyen, ugyanis ez az élet rendje. Persze fáj az is, az öregek is hagynak maguk után űrt, de mégis könnyebben túl lendül rajta az ember. De hát ez a nap is eltelt. Életemnek sem él már az apukája, és ő is fiatalon hagyta itt őt. Szóval ez egy elég rossz nap. De nem kesereghetünk, mert nem ezt akarná apa. Hagyott ránk némi vagyont. Ezt nyugodtan kijelenthetem, mert a 42 évét végig dolgozta. De ami a legfontosabb, hogy azt a tudást, kitartást hagyta rám, amivel vagyont lehet teremteni. Szóval igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy Ő volt, és még most Ő az én édesapám. Minden egyes nap, azzal ébredek, hogy mit tudok azért tenni, hogy előrébb jussak, ez hajt előre, amit próbálok megértetni Életemmel is. De jó úton halad kezdi már érteni. Azzal hajtom álomra a fejem, hogy megkérdezem magamtól, illetve Apától, hogy mindent megtettem-e azért, hogy majd a gyerekemre vagyont hagyjak és tovább adjam azt a tudást és kitartást, amit én kaptam. Bár még nincs utódunk, de reméljük hamarosan fog jönni. Az érzelgést lezárva, minden tiszteletem az Édesapámé, aki mindezt rám hagyta.

Na de, hogy pár szót ejtsek a mai napról is. Folytatom a füstölést, amit már elkezdtem kedden, mert még mindig nem tökéletesítük a füstölőt, de ami késik nem múlik. Ma már kész kell lennie a szalonnának, mert még meg sem füstölődött, de már mindnek gazdája van. Szóval a mai napra is megcsináltam a hasznot, tehát este beszámolhatok apának, hogy igen, az első milliómból meg van az első 10 ezer forintom.

Hogy az időjárásról is szóljak, meg kell mondanom, hogy a mai nap elég ősziesre sikeredett. Esik az eső, borús, szomorú idő van, de nem panaszkodhatunk, mert már november van és eddig még az ősz elég szép volt.

Na de most már szép napot kívánok Nektek. Belevetem magam a tanulásba, a büntetőjog rejtelmeibe, harcolok a füstölővel, majd takarítok, vasalok, főzök és lassan eljön az este.

Puszi pacsi mindenkinek!

Ismét elkezdődött a hét

Na drágáim, most nem hagytam ki sokat az elmúlt bejegyzés óta. Vágjunk is bele.

Na szóval, a hét ünnepnappal kezdődött, ez szerintem sok mindenkinek zavart okoz, mert ezen a héten senki nem fogja tudni hol tart, mondhatjuk úgy is mindennel sietni kell, mert egy nappal rövidebb a hét. Ami tulajdonképpen nem igaz, viszont abból a szempontból igen, hogy a munkára szánt idő valóban lerövidül. Főleg itt falunk, mert hát Isten ellen való vétek, aki ünnepnapon, vagy az úr napján dolgozni mer. Elég szomorkásra sikeredett ez a hét eleje, ugyanis végeláthatatlanul zuhogott az eső. Így én is, mint jó keresztény (ez irónai, mert nem gyakorlom a vallást) tételírásba kezdtem, mert hát ugye ez a nap a pihenésre van szánva. Bár azért mégis kimostam és ágyat húztam, mert tiszta ruhát csak kell venni. Ez a napom tehát ezzel telt. Este pedig filmnézés közben kötöttem egy kicsit. Bár többször lebontottam és még újra le kell bontani, mert hát nem jól számoltam a szemeket. Valljuk be, hogy így ez az ágytakaró sem fog elkészülni egyhamar. De hát nem arról vagyok híres, hogy feladom. Reméljük még ebben az évben elkészül.

Aztán egyszercsak kedd reggelre ébredtünk és indult a hét, érdekes módon keddel. Bár ez engem nem zavart, ugyanis ez a disznóvágós napom. Nagy széllel indult a nap, mondhatni szélviharral. De ez akkor sem zavart meg. Bár elég lassan haladtam vele, csak 2 órára lett kész a kolbász, ami valljuk be, elég rossz teljesítmény. Na de sebaj, ezt is befejeztem. Igazából nem is csináltam mást tegnap. Mondhatom, hogy lusta voltam. Gondoltam én arra új nap új esélyek, majd holnap megváltom a világot. Így is aludtam el, ezzel a reménnyel, ami hajnal kettőre szerte foszlott, mert az egyébként is fájós derekam, még jobban elkezdett fájni, erre keltem hajnal 2-kor, majd csak fél 5-kor tudtam visszaaludni. Így pár óra alvás után itt vagyok lassan szerdán lassan délben, és már nem is tűnik annyira reálisnak ez a világ megváltás. De azért már a füstölőt elindítottam a kolbászkáimnak, bár most az is elég zötyőgősen ment. Aztán majd jön a szalonna, mert az még a sóban van, mert tegnap lusta voltam lemosni. Úgyhogy még ez is vár rám. Izgalmas lesz, főként úgy, hogy tele van a kezem apró csikarásokkal, a só biztosan fogja csiklandozni. Na de sebaj, így jár az, aki nem vigyáz a testi épségére. Szép napot nektek! Puszi pacsi mindenkinek

Több, mint egy hét

Na drágáim, már több mint egy hete nem írtam. De ennek most nem a hanyagságom volt az oka. Sajnos a derekam elkezdett nagyon fájni vasárnap és azóta sem sokkal jobb. Na de térjünk vissza a múlt hétvégére a pénteki nap a megszokott rendben zajlott. A szombati napon egyik barátunkat és két csemetéjét vittük el egy rendezvényre, valamilyen számítógépes játékkal kapcsolatos volt. Igazából ehhez nem értek, szóval erről nem is tudok többet mondani. Mi Életemmel addig sokat sétáltunk, olyan helyeket is láttunk Miskolcon, ahol még eddig sosem jártunk, aztán ettünk egy gőzgombócot, majd mekiztünk és jöttünk haza. A vasárnap a szokásos rendben történt. Kint tevékenykedtünk, a fűzfa gallyait takarítottuk el, aztán egyszercsak a derekam iszonyatosan elkezdett fájni. Gondoltam én, hogy a sok állástól fáj ennyire, mint szokott. Erről még nem írtam, de sajnos van egy sérvem és 11 éve el volt törve a csigolyám. Szóval ez egy igen nagy probléma számomra, és minden napos. De most ez túlzottan előjött, olyannyira, hogy felkelni alig bírtam és még most is eléggé fáj. A hétfői napomat azzal kezdtem, hogy mentem az orvoshoz, aki injekciót adot. Kedden akárhogy fájt is a derekam, disznót vágtam. Elég hamar végeztem, majd délután ismét mentem injekcióra. De még a második után sem lett jobb. Szerdán a maradék 5 szál kolbászt kiakasztottam száradni, hogy majd megfüstölöm. Elmentem ismét injekcióra, a harmadikra, de már nagyon fájt. Vártam Életem haza, hogy vigyen az egyetemre, mert volt egy órám. Végig szenvedtem a másfél órát, aztán indultunk haza. Csütörtökön megfüstültem a kolbászkákat, hurkát csináltam és igazából ennyiben ki is merült a napom. Pénteken Életem nem ment dolgozni, hogy ismét elvigyen az egyetemre, mert ismét volt egy órám. Kiváltottam a gyógyszert, amit írt az orvos. Hát elég drágának találtam, de hát muszáj volt kivenni. Egyet lehet belőle bevenni, azt is este. Azt kell mondjam, hogy hatásos a gyógyszer, már kevésbé fáj. Szombaton főzés volt, pörköltet csináltam. Életem pedig bement dolgozni. Eljutottunk a mai naphoz. Reggel szokásomhoz híven már fel voltam 7 előtt. Kiengedtem a jószágaimat, aztán hozzá fogtam főzni. Levest, rántott húst és tarját csináltam. Ebéd után egy másik fának a romjait takarítottuk el, illetve hordtuk be az udvarra. Ebéd után dagasztottam be tésztát, meg is kelt mire bejöttünk kintről és csináltam 7 rúd kalácsot, túrósat, csoki pudingosat, csoki-karamella pudingosat és meggyeset. Most pedig már a Grace klinikát nézzük Életemmel. Jó éjt Mindenkinek!!! Puszi pacsi

Újra itt a hétvége

Na sziasztok Drágáim!

Ma már péntek reggelre ébredtünk, nyakunkon a hétvége és még mennyi mindent bele kellene sűríteni ebbe a pár napba, na de erről majd akkor, ha megtörtént. Nos, kedden délelőtt írtam utóljára. Mi is történt kedden? Hát nem voltam valami aktív. Hurka készítés volt, de elég későn tettem fel főni a belsőséget, ráadásul nem is igazán akart forrni a víz. Na, de aztán jött életem és ő adott a tűznek. Így is volt már 8 óra mire mindent befejeztünk. Sebaj, mást úgy sem igazán terveztem arra a napra. Következett a szerda. Ezen a héten sem maradt ki a disznóvágás. Most elég nagy volt ez a szegény jószág, de legalább szép húsa volt. Meg is ijedtem kicsit, hogy most sok hús marad, de aztán végül ismét csak keveset tudtam rakni a fagyasztóba. Még az este sütöttem 6 szelet tarját, mert annyi maradt, na de hát ezek akkorák voltak, hogy a tepsibe alig tudtam beletuszkolni. Másnapra jó ebéd lett belőle. Ezen a napon is kellőképpen elfáradtunk. Aztán egyszercsak má csütörtök. Ez a nap a füstölésnek lett szentelve. El is kezdtem én már fél 7 után. A kolbász jó is lett estére, de azt a fránya szalonnát sehogy sem akarta a fogni a füst. Sebaj, majd a következő nap. A délelőttöm azzal telt, hogy az Életem által összevágott fát behordtam a kazánházba, meg a kisgallyakat összevagdostam, szelektáltam a vastagabbak és a kisebbeket. Szóval bizton állíthatom ez a délelött is hasznosan telt el. A délután folyamán a füstölőm és környéke felvirágoztatásával foglalkoztunk. Van már tető is a kis kályhám fölött, na meg most az oldalát is bedeszkáztuk, hogy még onnan se érje az eső. Így már elmondhatom, hogy egy teljesen szuper füstölővel rendelkezem, amit bárki megirigyelhetne. Köszönhetem ezt természetesen Életemnek. A délután többi részében a motorját bütykölgette, hogy végre csináljon olyan dolgot is, amiben kedvét leli.

Most pedig már itt vagyunk, hogy péntek reggel. Most is hamar indítottam a füstölőt, hogy végre a szalonna is kész legyen. Remélem így is lesz.

Kellemes napot kívánok Nektek ezzel a képpel

Puszi pacsi

Öt nap összefoglalása

Szerdán tettem az utolsó bejegyzésemet, szóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy elég hanyag voltam az elmúlt öt napban. Már kedd van és a múlt hét második felében a szokásos dolgok történtek. Igazából már napokra lebontva nem tudom megmondani mi történt, de azért megpróbálom. Csütörtökön történt egy kis incidens a mi kis falunkban. Az eset a következő. Az egyik néni a szomszédjával fa kitermelésbe kezdett. Ezzel nem is lenne probléma, ha a saját telkén folytatta volna mindezt. Ő azzal indokolta, hogy valamikor ez a telek az övé volt, így a fára számot tart. A fát végül elvitte, azzal, hogy ki kell fizetnie. Hát igen, érdekes ez a falu. Sokan ragaszkodnak a földhöz, még egy kis gyújtós fához is. Na, de ezért nem unalmas itt az élet. Térjünk vissza a mi kis saját telkünkhöz. Mi is kivágtunk egy fűzfát. Nagyjából összetakarítottuk Életemmel, de majd még be kell hordani. A pénteki napra  már nem emlékszem, hogy mit csináltam, szombaton rendhagyó módon ment Életem dolgozni. Én pedig kenyeret sütöttem itthon, csakhogy már használjam is a kenyérsütőgépet, ha megvettük. Egész jó lett. Vasárnap nagyrészt kinti munkálatok voltak. A tyúkudvaron lévő fa maradékait teljesen feltakarítottuk, még egy meggyfa is kivágásra került, mert szegény már ketté repedt. A hétfői napom pedig tanulással, takarítással és a meggyfa romjainak eltakarításával telt. Na meg persze a kenyér megsütésével. A mai napomról majd beszámolok egy külön bejegyzésben

Puszi pacsi mindenkinek

Három nap tartalma

Már szerda van és én hanyag módon még nem írtam a héten. A hétfői nap befejeztem végre a csülkök füstölését. Hát eljött ez a pillanat is. Rájöttem a füstölés technikájára, úgy gondolom. Számomra ez egy nagy sikerélmény. Ez is sikerült, megtanultam füstölni. Életem elég hamar végzett a munkában, már 11 után itthon volt, de 2 után ment is, mert iskola, készül az érettségire. Én összeírtam a keddi disznóvágásra a rendelést. Egész jól összejött. Tömören ennyi volt a hétfő.

A keddi nap, mint átalában mindig disznóvágással indult. Elég hamar végeztem vele, még kolbászt is sikerült csinálnom, amit füstölhetek. A délután ismét egy kis fejtágítással telt, elküldtem Életemet angol órára, mert hát ez is érettségi tárgy. Igazából azért is küldtem őt, mert most nem igazán volt kedvem menni, meg is jegyezte, hogy én küldözgetem, de azért elment. Széles mosollyal az arcán jött ki az angolról, így aztán megnyugodott a lelkem, hogy jól érezte magát órán, annak ellenére, hogy nem igazán volt kedve menni. Szerencsére, olyan tanárhoz járunk, aki nagyon jól tartja az órát. Meglátogattuk még azt az egyszem Keresztapám és Mamát is. Nála vacsoráztam, közben jól elszórakoztattuk egymást. Ez a nap is jól telt el.

Eljutottunk a szerdához. Meg kell állapítanom, hogy a hét még csak épp elkezdődött, de már szerda este van. Sebaj, ez legalább azt jelenti, hogy nem unatkozunk, tehát mindig hasznosan telik az idő. Tegnaptól már Életem is 7-re jár dolgozni, legalább már 1 órával tovább aludhatunk. Igazából ez a legideálisabb. Így a mai nap is, mint a tegnapi 6-kor kezdődött. Életem elészült a munkába, én pedig indultam füstölni a kolbászaimat. Még csiszoltam egy kicsit a füstölési technikámon, így már egész ügyes vagyok. Amíg ment a füstölő kimostam a ruhát, közben tanultam, mert hát egyetemre is járok. Csináltam egy kis ebédet is, a tegnapról maradt egy kis kolbász hús, azt megcsináltam fasírtnak, sütöttem hozzá krumplit. Egynek ez is. 8 körül haza értünk az egyetemről, majd a füstölőt még üzembe helyeztem, mert még kellett egy kis füst a kolbásznak, holnapra az is jó lesz és vihetem P. bácsinak. Őt is meglátogatom legalább. Hát ez történt az hét első felében. Jöhet a második félidő. Jó éjt nektek. Puszi pacsi

"Nyugodt" vasárnap

Eljött hát a hét utolsó napja, ami ugy arról kellene szóljon, hogy pihenés. Gondolná az ember, hogy későn kell ki az ágyból, lustálkodik, tv-t néz délelőtt. Jól hangzik, na de mint az esetek nagy többségében, most sem sikerült ezt a tervet tartani. 5-kor már keltem, ugyebár azt két csülköt csak meg kellene füstölni. El is indítottam. Majd mire már Életem is fölkelt kis vitatkozás után megállapítottuk, hogy ez a tűzhely nem megfelelő. Így hát megtárgyalta Sógorunkkal, hogy mi is lenne jó. Felkerekedtünk hát, hogy hozzunk egy teatűzhelyet. Hoztunk is így elindulhatott a füstölés. Ez már azért sokkal jobbnak tűnik, de majd elválik. Gondoltuk mi, hogy a mai napi tevékenység ennyiben ki is merült. Itt tévedtünk egy nagyot. Megjelent az az egyszem Keresztapám, hogy a fűzfát gallyaljuk le, mert hát ki kell próbálni az új szerzeményét. Ez is meg volt. De akkor, ha már a földre került annak a nyomorult fának a nagy gallya, akkor csak takarítsuk már el, mert miért is járt volna kis szeméttel. Ezzel telt a délután nagy része, persze nem lett vége. Úgy ahogy a füstölésnek sem, mert a kis tűzhelyemet, nevezzük csak Cristinának ki kell tapasztalni. Nem baj, akkor is megfüstölöm a csülköt.

Késő délutánra, inkább már estére szerveztek a kis falunkba egy kis rendezvényt. Szent Mihály napi tűzgyújtás volt. Mit kell róla tudni? Ez egy pásztorünnep, ezen a napon hajtják be a legelőröl az állatokat. Ebben a faluban már nincs mit behajtani, de azért egy szép hagyomány. Meg azért az ilyen rendezvények közösség kovácsoló hatással bírnak legalább arra a pár órára. Ilyenkor senki nem utálkozik. Elég nívós eseménynek mondanám, mert volt tepertő, zsíros kenyér lila hagymával, üdító és ital. Ezt minden szarkazmus nélkül mondhatom. Tehát elég jó volt a hangulat. Fellépett persze a mi kis kórusunk és a kis pengetős zenekarunk is. Engem nem szórakoztat, de az idősebbek szeretik. Megtalálható benne a falu apraja nagyja, a fiataltól az idősekig, tehát több generációt fog át. Jó is ez, legalább a mi fiataljaink megtanulják tisztelni a hagyományainkat, illetve az idősebb generációt is.

Elmondhatom tehát, hogy ez a mai nap sem telt el haszontalanul. Puszi pacsi

Tesztüzem

A mai nap túl sok mindent nem csináltam, igazából sokat nem is tudtam volna. Életemmel aktiváltuk a füstölőt. Hát ez azért elég nagy feladat volt, mert még soha nem füstöltem. Igazából annyit tudtam eddig róla, hogy a füstölni való dolgokat be kell tenni a füstölő helyiségbe, ahol füst van és egy idő múlva szép sárga lesz és kész is. Na de ám ez nem ilyen egyszerű. Már ott bonyolódik a dolog, hogy van hideg füstölő és meleg. Sokáig még én sem tudtam mi a különbség. Mostanra már kitanultam ezt a mesterséget is. A különbség az, hogy a meleg füstölésnél magában a füstölő kamrában - nevezzük csak így - gyújtunk tüzet, illetve azt lehetőség szerint bükkfa fűrészporral fojtsuk vissza, hogy a füst jól befogja a szalonnát, vagy éppen amit füstölni akarunk. A hideg füstölés jóval biztonságosabb, ugyanis a kamrán kívül, egy erre alkalmas tűztérben gyújtunk tüzet és fojtjuk azt vissza, hogy egy csövön keresztül bevezethessük a füstöt a kamrába. Na most akkor, hogy így tisztába tettük a füstölési módokat, meg tudom mondani az én füstölőm milyen. Ez egy hideg füstölő. Gondoltam én kis naivan, hogy nem lezt itt gond, estére már kész is a két csülköm, amit betettem. Azt is persze először le kell mosni a sótól és megszárítani, mert vizesen nem lehet ám füstölni. Na én 2óra magasságában már el is kezdtem a próbaüzemet. Persze előtte azért átfüstöltem az egészet, hogy úgymond sterilizáljam. Na de, bekerültek a csülkök a bódéba, viszont ekkorra már nem igazán akart füstölni, próbáltam élesztgetni azt a hitvány tüzet, de pár óra kínlódás után előlről kezdtem. Az ismételt tűzgyújtás után meg is indult a füst áradat, de órák múlva sem fogta meg a csülköket, vagyis még mindig ugyanolyan színű, mint amikor betettem. De már álmos vagyok, így a mai napra elég a füstölésből. Egyébként is rajtam már több a füst, mint azon a két nyomorult csülkön. Sebaj, nem adom fel, ebbe is belejövök, mint oly sok mindenbe már. Holnap korán kelek és folytatom a tesztüzemet, mert annak a két csülöknek már meg kell füstölődnie.

Persze azért a szokásos szombati mosás most is meg volt, amit holnap folytatok, mert sajnos a tetemes ruha mennyiség miatt nem tudtam befejezni. Sebaj, holnap is lesz nap.

Most már jó éjt kívánok Mindenkinek ezen a csípős estén, mert ugye bár ősz van, szeptember utolsó napja, és bármennyire is zokon esik már elkezdődnek a talajmenti fagyok. Láthatjuk is már a közösségi oldalon százával azokat a képeket, melyeken csodálkozva tapasztalják, hogy deres az autó teteje, vékony jégréteg van a szélvédőn és még sok ehhez hasonló fotót.

Na de most már jó éjt! Puszi pacsi

Powered by Blogger.hu